Még mielőtt a béna üvegtigrises poénnal jönnétek, nem, nem ő az. Kaxi Lajos vagyok, egy igenis létező személy. Nem dolgozom, mivel egy vállalkozásom teljes siker volt, így életem végéig már simán kihúzom a kamatokból. Így rengeteg időm marad arra, amit igazán szeretek, az emberek megfigyelésére. Bár lehet, hogy fiatalságom megkopott, és Zalaigricén, egy isten háta mögötti faluban lakom, mégis, szinte állandóan mozgásban vagyok, legyen az fesztivál, rendezvény, vagy buli, én ott vagyok, bár a jó élmények száma az évek során egyre csökken.
Az évek során szerintem több tízezer embert megismertem, engem mégsem ismernek annyian. Ennek két oka van. Egyrészt ami a szívemen, az a számon. Ez a blogon is jellemző lesz, előre figyelmeztetek mindenkit. A másik, hogy nevem miatt inkognitóban szeretek lenni. Tudom, hogy gyerekes dolog szégyellni a nevemet, meg meg is lehetne változtatni, de az meg teljes lelki szegénységre vall. Igazából akik fontosak nekem, amúgy is tudják a nevemet. Nem sokan, de tudják, mert jól megjegyezték és nem nevettek rajtam. Mert Ők az igazi barátok.
Lassan, az idő múltával biztos jobban megismertek majd - engem és a barátaimat. A többiek ugyanolyan emberek, akárcsak én - csendesen, visszavonultan élnek és jó megfigyelők, emberismerők. Megvan a véleményük a ugyanúgy a társadalomról, ahogy az emberről, mint egyediről és megismételhetetlenről egyaránt. Ezért ne csodálkozzanak kedves Hölgyeim és Uraim, ha néha nyomdafestéket nem tűrően nyilatkoznak egy-egy dologról; talán jogos a felháborodás, talán nem.
Üdvözlünk mindenkit a valóságban!
